Jópár évvel ezelőtt, mikor még tréningeket tartottam, gyakran dolgoztam anyakönyvvezetőkkel. Tőlük nem egyszer hallottam, hogy amikor bemegy hozzájuk egy pár, akkor el tudják dönteni hogy tartós lesz-e a házasságuk, vagy a párkapcsolat halálra van ítélve…

Akkor, bevallom őszintén, ezt erős kétkedéssel fogadtam, de minél többet hallgatom az embereket, ahogy a magánéletükről beszélnek, annál inkább érzem én is, hogy bizony vannak jelek, hogy mikor van és mikor nincs már esélye egy kapcsolatnak.

Nagyon gyakran szoktam megkérdezni például, hogy „és erre mit válaszoltál?”.

Nem annyira a személyes kíváncsiságom miatt, mint inkább azért, mert abból, ahogy válaszol, amilyen szavakat, gesztusokat használ, valóban látható, hogy átlépték-e már azt a bizonyos határt, ahonnan (szinte) lehetetlen visszatáncolni és ami a párkapcsolat halálát jelzi előre. 

John Gottman, korunk egyik legnagyobb szaktekintélye a párkapcsolatok, intimitás és a házasság területén pedig azt állítja, hogy 91%-os pontossággal meg tudja mondani, mi lesz a házasság sorsa. (Megjegyzem itt „normál” kapcsolatokról beszélünk, nem pedig bántalmazó, elnyomó viszonyokról.)

„Mindössze tizenöt perces megfigyelés után előre tudom jelezni, hogy elválik-e egy pár vagy sem.” (John Gottman)

John Gottman, a University of Washington professzora, a Gottman Intézet alapítója és a seattle-i Házasság és Család Intézet társigazgatója, több mint 4 évtizede kutatja a párkapcsolatok stabilitását és a válás előrejelzését.

„Kutatások bizonyítják, hogy bizonyos interakciós minták a kapcsolatban nagyon rombolóan hatnak a szeretetre: ez a négy dolog tudományosan bizonyítható, hogy lerombolja a házasságot.” (John Gottman)

Gottman azonban ennél tovább is ment: megállapította, hogy azok, akik boldog párkapcsolatban élnek, kimutathatóan kisebb eséllyel betegszenek meg és átlagosan 4 évvel hosszabb ideig élnek.

Szóval boldog párkapcsolatra fel! 🙂

AZ APOKALIPSZIS NÉGY, MODERN KORI LOVASA avagy a párkapcsolat halála

A négy dolog, amire az idézetben utalt Gottman, az apokalipszis négy lovasa, vagyis a KRITIKA, a VÉDEKEZÉS, a FALÉPÍTÉS és a MEGVETÉS.

AZ ELSŐ LOVAS: A KRITIKA

Sokszor jönnek úgy az ügyfelek, hogy a párjuk ezt vagy azt már megint nem tett meg. Leggyakrabban még azt is hozzáteszik, hogy „pedig megígérte”. (Személyes kedvencem itt a „megígérte, hogy megváltozik”.) 

És aztán jönnek a mondatok: „már belefáradtam”, „már nem hiszek neki”, „már megint összevesztünk rajta”.

És a kérdés: „miért ne szólhatnék, ha valami nem jó?”.

Szólhatsz. Csak nem mindegy hogyan.  

Fontos ugyanis megkülönböztetni a panaszt a kritikától. A kritika esetében ugyanis a másik tulajdonságát támadjuk, megszégyenítjük őt azért, amilyen vagy azért, amit tett. Míg a panasz esetében egyetlen jól körülírható dolog miatt reklamálunk.

„A házasság mesterei reklamálnak. A házasság lerombolói kritizálnak.” – Dr John Gottman

Tipikus, mindennapi példa erre a szennyes a földön, a szennyestartó mellett.

Ha reklamálok, az valahogy így hangzik:

Már megint a földön van a szennyes. (TÉNY) Légyszi’, dobd már be a ruháidat a szennyestartóba. (KIFEJEZEM, HOGY VAN VALAMI, AMIT MÁSHOGY SZERETNÉK.)

Ha kritizálom a másikat, akkor meg valami ilyesmi mondat hagyja el a számat:

Mi a fene bajod van neked, hogy ennyire nem vagy képes? Hogy lehetsz ennyire lusta, hogy még a ruháidat sem bírod kidobni a szennyesbe?! (SÉRTEGETEM és MEGALÁZOM)

Tehát magát a személyt minősítem, nem pedig azt, amit csinált.

A kritizálásban mindig benne van a szégyen, a megalázás, hogy a másik rosszul érezze magát.

Az önérzetét támadom meg.

És ilyenkor szeretünk általánosítani és rögtön megjelennek az olyan szavak, mint a MINDIG és a SOHA, amikről már többször megállapították, hogy a párkapcsolat halálát jelzik. 

A MÁSODIK LOVAS: A VÉDEKEZÉS

Azt hiszem, ezt mindannyian ismerjük, egészen régi, gyerekkori mintáinkban is már megjelenik ez a „Ki a jobb? Ki a rosszabb?” kérdéskör, aminek tipikus mondata „a pont te mondod?” vagy a „bezzeg amikor Te….?”.

Igazából a kritizálás és a védekezés kéz a kézben jár. Hiszen amikor úgy érzem, megtámadnak, ösztönösen védekezek.

Jól csak akkor tudom érezni magam, ha nem kell bizonygatnom az igazam, az ártatlanságom és nem kell semmit rejtegetnem.

Sokszor látom, hogy szülők próbálják elrejteni a hibáikat és utána csodálkoznak, hogy a gyerekek átveszik a mintát. Minél hamarabb megtanítjuk nekik, hogy vállaljanak felelősséget a tetteikért, annál egyszerűbb lesz az életük.

Mindenki hibázik. Nem a hiba a gond, hanem ha próbáljuk elrejteni és hogy nagyon nehezen tudjuk azt mondani, hogy „SAJNÁLOM”.

A másik fontos eleme a védekezésnek az alázatosság.

Azzal nagyon nehezen küzdünk meg.

Jógaórán látom gyakran, hogy ha az az instrukció, hogy hajolj előre, akkor gond nélkül teljesítik. De ha azt mondjuk, hogy „és most hajolj meg alázattal”, az tud gondot okozni.

Pedig ezzel nemcsak magunknak könnyítjük meg a helyzetek elengedését, hanem mintát is mutatunk.

A HARMADIK LOVAS: A FALÉPÍTÉS

A falépítés pedig valójában a védekezés egy felerősített változata. Amikor a másik látványosan „lezár” a mondandónk elől: összefonja a karját, forgatja a szemeit, hátat fordít, kimegy a szobából….

Gyakran úgy fordítjuk le magunkban, hogy „na, most jól megsértődött”. Holott vagy csak nem akar belemenni egy (újabb) konfliktusba vagy csak a saját védelme érdekében húzott egy energetikai határt maga köré.

Bár lehetne ez egy önnyugtatás, de a valóságban a legritkább esetben az, hiszen az, aki falat emelt maga köré, önmagában fortyog, dühöng, a másikat szidja és egy ördögi körbe kerül, ahol se lenyugodni, se jobb kedvre derülni nem tud.

Mindeközben a másik fél úgy érzi, hogy őt nem hallgatják meg, az ő szava nem számít – és nem ritkán ezért egyre hangosabban és agresszívebben mondja ugyanazt.

Igazi vesztes-vesztes szituáció….

A NEGYEDIK LOVAS: A MEGVETÉS

Röviden: a megvetésnél semmi sem rombolóbb a szeretet és a kapcsolat számára.

Pszichológiai, érzelmi abúzus, a másik becsmérlése, alázása, fenyegetése,  cserbenhagyása….

A szennyestartós példánál maradva:

„Az a bajod, hogy az anyád túlságosan elkényeztetett, ahelyett, hogy megtanított volna elpakolni magad után! De ha elköltözök, majd rájössz, hogy erről az egészről csakis te tehetsz! Csak egy kicsit kellett volna normálisan viselkedned!”

Ami nagyon fontos különbség az előző három „lovashoz” képest, hogy míg azok egy normál, működő kapcsolatban is megjelenhetnek időnként, a megvetés nem.

A megvető személy már csak a másik hibáit keresi, ahelyett, hogy a pozitív tulajdonságait vagy a helyzet megoldásának lehetőségeit kutatná. Megvetésünket a másik iránt érzett negatív gondolataink táplálják és minél több idő telik el, annál jobban elmélyül bennünk a harag a másik vélt vagy valós hibái miatt.

Lássuk be, innen azért elég nehéz visszatérni a szeretetteljes kommunikációhoz….

MI TEHETSZ, HA FELISMERTED EGYIK, MÁSIK NETÁN MINDEGYIK „LOVAST” A KAPCSOLATODBAN?

Mondhatod, hogy „oké, most ezt értem, de nem igazán tudom, mit tehetnék, bízom benne, hátha megoldódik magától” és folytatsz mindent ugyanúgy, mint eddig.

Választhatod azt is, hogy akkor összecsomagolsz és elköltözöl.

Vagy választhatod a legnehezebb utat is: nekiállsz dolgozni a kapcsolatodért és ha szükséges, segítséget kérsz.