avagy kinek kell a terápia….
Néhány éve autóval mentünk barátnőmmel és amikor bekanyarodtam egy utcába, átment előttünk egy fekete macska. A Fekete Macska.
Mire a barátnőm így szólt: ne aggódj, nem volt teljesen fekete, volt kis fehér cipője….
Én meg azt válaszoltam: és amúgy is jobbról balra ment.
És itt kirobbant belőlünk a nevetés. A sok gyerekkori babona, amit hallottunk ott él bennünk.
Pedig modern nők vagyunk vagy mi…. 😀
Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor egyik ismerősöm a fiával kapcsolatos aggályait osztotta meg velem és azt kérdezte, mit gondolok, vajon kell-e neki terápia.
És hogy hogy jön ide a fekete macska?
Azt szoktam mondani, hogy terápia azért kell, hogy a fekete macskát annak lássuk, ami.
De valójában azt gondolom, hogy ha nem is terápiára, valamiféle önismereti folyamatra mindenkinek szüksége van.
„De ő nem dilis vagy depressziós!” – mentegetőzött az ismerősöm.
De változásra vágyik? Van az életének olyan területe vagy területei, amivel nem elégedett? Esetleg egyszerűen csak nem érzi jól magát a bőrében, pedig látszólag semmi oka rá?
Ilyenkor jól jön egy kis önismereti munka.
Ha megvan a cél, és eltökélt vagy a személyes vagy a szakmai fejlődésedért, felelősséget vállalsz önmagadért és a változtatásért, akkor már csak a megfelelő segítőt kell megtalálnod.
A fekete macska…
De mi van akkor, ha gyakran lehangolt? Esetleg szorongó?
Mivel és hova forduljunk?
Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor: a szorongás, lehangoltság, pánikroham, depresszió, a testi tünetek, amikre az orvosok nem találnak magyarázatot, mind-mind pszichológus, pszichoterapeuta után kiáltanak.
De ha egy partneri együttműködésen alapuló kreatív, gondolatébresztő folyamatra vágysz, ahol az önmegvalósításod támogatója valaki, aki az erőforrásaid maximális kihasználásában, a készségeid fejlesztésében segít, akkor irány a coaching.
Ami talán a legfontosabb különbség a pszichoterápia és a coahing között, hogy a coaching mindig jelen és jövő fókuszú cselekvésorientált folyamat (és nem a múltbéli események, esetleges traumák állnak a fókuszban).
Léteznek ugyan különböző „ágai” a coahingnak, sokszor kérdezik, hogy „te most buisness coach vagy?” vagy „life coach?”, de ezeket a megkülönböztetéseket én egyrészt nem szeretem, másrészt nem is érzem igaznak. A coahing módszeretana nem specifikus. Az persze tény, hogy van olyan coach, akinek esetleg egyikben vagy másikban sokkal több tapasztalata, rutinja van. De alapvetően van egy coaching eszköztár, amiből a folyamat során a coach választ a helyzet és a személy függvényében, mert a folyamatért a coach felügyel. Míg a személyes fejlődésed a te felelősséged.
Készen állsz?
